Amikor az Államigazgatási Főiskolára, illetve a későbbi Corvinus Egyetemre kerültem a Közigazgatási Urbanisztika Tanszéket vezetni 2000-től, “természetesen” az elektromos közigazgatással, annak szervezésével és tartalomfejlesztésével kezdtem el foglalkozni. Ez a három, könnyedebb hangvételű kis írás a Jegyző és Közigazgatásban jelent meg.
Járni, vagy nem járni? (2012.1.) A járások, a mikro-régiók, mint területi igazgatási dimenziók szükségességéről és feladatellátásukról a különféle államberendezkedési típusokban — Bibó István után szabadon.
Gyalog megyek, mert sietek (2012.3.) Az elektronikus közigazgatás fejlődése óhatatlanul magával hozza a virtuális igazgatási tér megjelenését is. Erről szól ez a kis írás — a jövőbe tekintve a múltból. Hatvani Esvány (István), a debreceni kollégium “ördöggel cimboráló” professzorától idézem a cikk címét — aki akár a virtuális, kiterjesztett valóságra is célozhatott, mikor mondta.
Magyar közigazgatási modernizáció és a búvár hencser (2012.4.) Ebben azon elmélkedem, hogy hiába vagyunk világelsők valamiben t.i. a virtuális ügyintézés megalkotásában, vagy az interaktív televízió közigazgatási alkalmazásában, ha olyan nagy a szervezeti “közegellenállás” hogy ezek nem valósulnak meg és később majd külföldről próbáljuk beszerezni ugyanezen elfelejtett hazai fejlesztéseket. Hiába, aki a múltat nem ismeri, arra kényszerül, hogy újra átélje azt. Mint a búvár hencser Nagy László novellájában.