A Földrajztudományi Kutató Intézetben, ahol két évtizedet dolgoztam, az is megadatott, hogy nemzeti parki engedéllyel különleges barlangtúrákon vegyek részt, vagy felkeressek gyerekkori kedves helyeket — bemutatva őket az Élet és Tudomány “Szép hazánkat járva” rovatában.
A Dédesi vár (1983.12.23.) Miskolci gyerekkoromban hatalmas túrákat tetem a Bükkben édesapámmal; ennek leginkább vadregényesebb, északi részén áll a pusztulásra ítélt Dédesi vár.
Elfelejtett sasfészek (1984.3.2.) Ez a cikk a Regéci várat mutatja be, amelyet azóta szerencsére már elkezdtek restaurálni. Édesapám nagy horgász volt, kisgyermekként mindig Hernádvécsére jártunk vonattal Miskolcról. A sokzátonyú, kedves Hernád folyó partjáról mindig vágyakozva néztem a távoli, túlparti kék hegyek sorát, köztük is a Regéci-várhegy csonka gúláját, ahová mindig szerettem volna eljutni, hiszen “ott fent tanyáztak hajdan a sasok, ott fent tanyáztak a Rákócziak.”
Füzér vára (1984.4.6.) Gyerekkorom meghatározó vártúra élménye volt Dédes és Regéc mellett Füzér. Nem csak az Élet és Tudományban írtam ennek a három várnak a megmentéséről, hanem az akkori vezető pártlapba, a Népszabadságba is! Talán ezek a cikkek is előkészítették Füzér állagmegóvását, majd mára a teljes restaurálását! Füzér — Magyarország ékköve és legszebb vára — hiszen “angyalok építették!”
Török fürdők Budán (1984.11.30.) Négy, részben eredeti, több száz éve üzemelő török fürdőnk van Budán: a Császár, a Király, a Rudas és a Rácz.
A Küklopszok-csarnoka (1988.1.15.) A jósvafői Vass Imre-barlang végén van egy nagy terem, melynek hatalmas kövei olyanok, hogy csak a mitológiai óriás küklopszok dobálhatták össze. Dániel Mária kedves kolléganőmmel (aki a Földrajztudományi Kutató Intézet gazdasági igazgatója volt, de civilben barlangász) jártam be az Aggtelek-karszt kevésbé ismert hatalmas barlangjait.
A Titánok-csarnoka (1988.1.22.) Bódvaszilas feletti hegyekben egy szűk víznyelőben kell lefelé mászni, akár egy kéményben, egy kőlabirintusban, majd aknákon kötélhágcsón (ma már vaslétrán) kell lemászni, míg egy monumentális, hatalmas barlangterembe érünk. Ez a Meteor-barlang. Magyarország második leghatalmasabb barlangterme, melyben szinte eltörpül az ember. A terem végében állnak a hatalmas cseppkőoszlopok sorban — mint a titánok.
Alvilági vizeken (1988.1.29.) Jósvafő mellett egy barlangból folyik ki a szub-termális vizű Tohonya-patak. Itt kell bemászni hason csúszva egy labirintusban, míg elérünk egy hosszú, vízzel — feneketlen vízzel, mert tektonikus repedésről van szó — kitöltött, keskeny folyosóra, ahol a két fal között “traverzálva” — ma már vasszegekre lépve és drótkötélbe kapaszkodva — lehet előre haladni. Vagy gumicsónakkal, vagy úszva. Félelmetes kalandtúra. Ez a Kossuth-barlang.
Jégbarlang magyar módra (1990.5.18.) Telkibányán valaha aranyat bányásztak, híres bányavárosunk volt. Ma is számos felhagyott színesfém- és aranybánya van a környékén. Itt van Magyarország egyetlen “jégbarlangja” is, a híres Dobsinai-jégbarlang testvérkéje. A felhagyott aranybányák járataiban, ahol a falakon csábítóan csillog a színesfém érce, fantasztikus kalandtúrákat lehetne kialakítani. Az akkor alakult új önkormányzat kapott is az alkalmon, tárgyalásokat folytattunk: hogyan lehetne Telkibányát a kalandturizmussal újra felvirágoztatni. Én és édesapám voltunk a szakértők. Mígnem a természetvédelem képviselője közölte: nem lehet a sok felhagyott táró közül egyet sem hasznosítani, mert valamelyik denevérfaj védett egyedei előfordulhatnak ezeken a helyeken. Így a néhai “aranygombos” Telkibánya visszazuhant “Csipkerózsika” álmába.
Budapest fürdői (1995.7.28.) Budapest fürdőváros; mert tektonikai törésvonalon helyezkedik el. A Gellérthegy valójában több kilométer magas, de az nem látszik, olyan mértékben feltöltötte az egykori Pannon-tenger és a Duna a szemközti, Pesti-síkságot.